Sysy és Mia

Hans feltűnően kedves lett vele. Minden reggel ment a kis padhoz. Kérte, hogy Mia meséljen neki arról a másik életről.
-Lehetek én a férjed az álmodban? Úgy jobban bele tudnám élni magam.
-Persze.-onnantól Mia úgy mesélt, hogy ők ketten férj és feleség voltak.
Hans csukott szemmel hallgatta végig minden reggel. Mia kis történetei kizökkentették a hétköznapokból. Egyik reggel, amikor elköszönt, hirtelen megpördült, a két kezénél fogva felhúzta Miát a padról, és megcsókolta. Mia elolvadt a karjaiban. Alig várta a másnap reggelt. Innentől fogva a mesék rövidebbek, a csókolózgatások egyre hosszabbak lettek. Nem volt szerelmes Hans-ba, csak egyszerűen jó volt azt érezni, hogy tartozik valakihez. Egy nap csókolózás közben belecsusszant Hans ölébe. Átölelte a nyakát, úgy csókolta tovább. Hans miközben óvatosan megemelte, elővette a farkát. Mia lassan ült bele, közben végig a száján tartotta a száját. Hans megmarkolta a csípőjét. Hörgött, és hangosan nyögött. Hamar elélvezett, ami nem csoda, hisz már napok óta hergelve volt Mia csókjai által.
-Te nem mentél el.
-Nem számít.
-De számít!
Azzal letérdelt Mia elé, a pokróccal betakarta magát, és Mia alsó testét. Nyalni kezdte. Mia egyre nagyobb forróságot érzett. A tarkójánál nyomta ülepéhez Hans fejét.
-Csináld!-lihegte. A másik kezével lehúzta Hansról a pokrócot. Látni akarta. Hangosan nyögve élvezett. Hans nem hagyta abba azonnal. Szorosan tartotta Miát. Rászorította száját a csiklójára, nem nyalta, hanem szopogatta. Mia rángatózott. Sorozatos orgazmusa volt. A nyögdécselés átcsapott sikításba. Amikor Hans engedett a szorításon, Mia teljes önkívületi állapotban csúszott le a padról. Ott feküdt a fűben mozdulatlanul. Csak ahogy Hans végigsimította a testét, úgy rándult meg. Remegett a gyönyörtől.
-Leszel a kedvesem?-súgta kedvesen a fülébe Hans.
-Leszek.-pihegte Mia.
Hans nem foglalkozott azzal, hogy Mia lefekszik másokkal. Ez a munkája. Ennyi. Teljesen külön tudta választani a két dolgot. Zárás után Miánál aludt. Együtt tusoltak. Hatalmasakat szeretkeztek, beszélgettek kicsit, majd elaludtak. Minden reggel kimentek a kis padhoz. Együtt álmodoztak. Szerették egymást. Őszintén, feltételek és előítéletek nélkül. Boldogok voltak.
Mária asszony az elején nem örült a kapcsolatnak, de aztán kénytelen volt elfogadni fia döntését.
Úgy szálltak az évek, hogy észre sem vették.
mia 25. szülinapját ünnepelték. Nyitás előtt. tortáztak, pezsgőztek. Mia becsiccsentett kicsit. Nyitás után nem sokkal érezte, hogy émelyeg a gyomra. Kiment a levegőre. Hans kikísérte.
-Minden rendben van? Segítsek?
-Minden oké. Csak asszem hánynom kell. Maradj. Ne nézzél ha egy mód van rá.
-Minek iszik aki nem bírja?-kérdezte viccesen, majd visszasétált a bejárathoz.
Mia az oldalsó bokros részt vette célba. Megtámaszkodott az egyik fenyő óriási törzsében, előre hajolt, és ökölődött. Nem jött semmi. Mélyeket sóhajtott. Valami reccsent. Összerezzent. Ekkor jött csak rá, hogy milyen sötét is van ott. A bár nem volt messze. A parkoló, és a széles járda választotta el onnan. No meg az a pár, hatalmasra nőtt bokor, ami a fenyő lábánál tornyosult. Átszűrődött némi fény, de akkor is félelmetes volt a hely. Reccsenés. Biztos valami állat. Macska...lehet. Azért elindult a bokor felé. Nem kerüli meg. Rövidebb, ha átvág rajta. Hirtelen valami forróságot érzett az oldalában. Majd a forróság éles fájdalommá vált. Sikított volna, de addigra egy széles tenyér takarta el a száját. Újabb szúró fájdalom. Érezte, hogy elemelkedik a földtől. Valaki felemelte, majd azzal a lendülettel hozzávágta a fenyőhöz. Csak egy hatalmas árnyékot látott. Minden olyan gyorsan történt. A szúró fájdalom elmúlt...meleg lett az oldala. Odanyúlt, és érezte hogy vérzik. Minden összefolyt.
-Ha sikítasz megdöglesz, te kurva!
Ezt hallotta utoljára...