Sysy és Mia

Hosszan csengett a telefon. Már pont lerakta volna, amikor:
-Szia!
-Ööö...Szia!-nem igazán volt felkészülve, hogy mit mondjon, ha Andrea felveszi.
-Bocs, hogy nem hívtalak, de nem tudtam, most mi van....
-Aha..
-Nem tudom elviselni a gondolatot, hogy mással is lefekszel. Nem fog menni így....megszerettelek.....csak ezt abba kéne hagynod...
-Abbahagyom!
-Tessék?
-Abbahagyom! Most azonnal!
-Hogy! Most?
-Igen! Gyere értem! Abbahagyom most!
-De nekem kell... mennem....kiküldtek... delegáció....Irak.....öööö....szóval....de....ha visszajöttem....lehet.....vagyis....ööö
Letette a kagylót. Erre nem volt kíváncsi. Rékára nézett, aki ott állt mellette.
-Ez a hajó elment. Mit hittem? Csak egy kurva vagyok. Tündérmesék meg nincsenek.
-Nem vagy kurva!
-Réka! Ne áltasd magad! Kurva vagyok. És tudod mit? Szeretem a munkám.
-De Mia! Ne mond ezt! Zsolt kényszerített bele...
-Ő nem a stricim volt, csak egy féreg, aki lelkileg és fizikailag terrorizált. Én egyedül döntöttem úgy, hogy eljövök ide, és kurva leszek. Érted? ÉN!
Réka sarkon fordult, és kirohant a szobából.
Mia a tükör felé fordult. Arcát a két kezébe temette, és azt mondogatta:
-Szeretem a munkám, szeretem a munkám.....
Az ujjai között lassan folytak le könnyei.

Aznap éjszaka olyan volt, mint egy robot. Tudta mi a dolga. Érzelmek nélkül tette szét a lábát.
Egy hét kellett hozzá, hogy jobban legyen. Átértékelődtek benne a dolgok. Minden férfi egy hazug disznó. Olyanok, mint az éhes korcsok. Folyik a nyáluk, lihegnek... Undorodott tőlük. Elhatározta, hogy úgy néz rájuk, mint ha tárgyak lennének. Egy darab hús. Ki fogja az összeset használni. Ha szexet akarnak, legyen. Csak fizesse meg a disznó! Ha meg lelkizni akar valamelyik, azt is lehet, csak nem ingyen. Mindennek ára van! A boltos sem ad ingyen kenyeret. Egy morzsát sem. Hát akkor ezek sem kapnak őbelőle semmit ingyen. Egy morzsát sem!!!

A következő évben rengeteget keresett. Egyre több dolgot vállalt be. Dominaként tündökölt mostanában. Hihetetlen, hogy ezek az ügyfelei szinte bármennyit kifizettek azért, hogy ő alázza őket. A legtöbb szexet sem akart. Csak hadd szolgálja az "úrnőt". Ez nagyon feküdt Miának. Nem kapott semmi jót életében a férfi nemtől, így hát volt mit törlesztenie. Azzal nem foglalkozott, hogy ezek a férfiak együtt létük minden percét élvezték. Az ő lelkének jobb volt attól, hogy üthette és alázhatta őket.

Egy reggel kiment egy pokróccal a hóna alatt a hátsó kertbe. Szeretett oda kiülni. A nyugalom szigete volt számára az a hely. Egy óriási fenyő alatt két hatalmas japán birs bokor között volt eldugva egy fa pad. Arra szokott kikucorodni, egy bögre kávéval a kezében. Összeszedte a gondolatait. Írt a naplójába. Álmodozott. Egy másik életről álmodott.
"Egy kicsi, takaros ház, nagy tanya, állatok, 3 gyerkőc. Ő sütit süt. Még forró. Kiteszi a tepsit az asztalra. A gyerekek ugrálnak. Ő viccesen zavarja ki őket, hisz még várni kell, amíg kihűl. Megfordulva azt látja, hogy a férje az ujjáról nyalja le a krémet. Pajkosan megsuhintja a piros kockás konyharuhával. Erre ő elkapja a derekát, magához húzza és megcsókolja.."

-Mi újság?-zökkenti ki Miát egy mély hang.
-Semmi.-válaszol morcosan. Megijedt. Meg amúgy sem akar most beszélgetni. Álmodozni akar, ahhoz meg nem kell társaság. Hans volt az. Frau Mária fia. Nem kedvelte különösebben. Kicsit olyan ijesztő volt számára. Akkora, mint egy hegy. Bár túl sokat nem is kommunikáltak eddig.
-Ideülhetek.
-Tőlem..
-Szép itt.
-Aha...
-Miről ábrándozol?
Mia behunyta a szemét, és mesélni kezdte....

Hans is csukott szemmel ült ott, és hallgatta. Amikor Mia befejezte, Hans felállt, fölé hajolt, és megpuszilta a homlokát.
-Köszönöm.-mosolygott, és elment.
Miában megmozdult valami...